Vándor Kiállítások

Makói Művésztelep

1991-ben jött létre, és 16 esztendőn keresztül, évente három hétre vendégül látott 15-20 alkotót a Kárpát-medence területéről, műfaji és stílusbeli kötöttségek nélkül. Az alkotóközösség vezetője, Jámborné Balog Tünde és munkatársa, Gilinger Katalin kiemelten fontosnak tartotta, hogy a határon túl élő magyar művészek nyugodt, kiegyensúlyozott alkotási feltételeket és bemutatkozási lehetőséget kaphassanak. Így Makó a kisebbségben élő magyar festők, szobrászok, grafikusok és keramikusok „második otthona”, inspiráló szellemi műhelye lett.

Erdélyből érkezett a drámai erejű grafikákkal bemutatkozó Kusztos Endre, a költőként is ismert korondi festőművész, Páll Lajos, a pasztelleket alkotó Véső Ágoston, a sokoldalú Plugor Sándor és felesége Miklóssy Mária festőművész, a Felvincen élő Sipos László, aki grafikusként és festőként egyaránt egyedi látásmódot képvisel. Antal Imre, a gyimesi csángó festő, az expresszív erejű absztrakt képeiről ismert Bíró Gábor, Márton Árpád, a székely lelkület megfestője, a grafikáival szürreális tereket teremtő Orth István, a marosvásárhelyi szobrász, Miholcsa József, és a legendás munkabírású Torok Sándor. A Vajdaságból érkezett Gyurkovics Hunor festő- és grafikusművész, valamint Nemes Fekete Edit keramikusművész. Két munkácsi művész is részt vett a telepen: a szobrászattal, festészettel, grafikával és zenével is foglalkozó keramikus, Matl Péter, illetve Földessy Péter, aki összetéveszthetetlen stílust teremtett sajátos akvarelltechnikájával. Makó képviseletében a művésztelepet vezető, és elsősorban sajátos hangulatú batikjairól ismert Jámborné Balog Tünde, valamint Karsai Ildikó grafikusművész és Kiss Jenő Ferenc szobrászművész alkottak a közösségben.