Vándor Kiállítások

Pásztor nemzedékek

A dél-alföldi pásztorok világa

Kiállításunk a dél-alföldi pásztorokról, juhászcsaládokról és pásztor nemzedékekről szól. A kiállításban a makói múzeum törzsanyagából, a Börcsök Attila Néprajzi Különgyűjteményből, Dani János bogárzói juhász és Szikszai István csanádpalotai juhász gyűjteményéből származó tárgyakat mutatunk be. A kiállítás fotóanyagát a juhászok családi fotóiból kaptuk, helyszíni gyűjtéseken jelen állapotot bemutató fotózást is végeztünk.

A néprajztudomány intézményesülésének időszakában a pásztorok mint a „legősibb” foglalkozási réteg állattartással foglalkozó, vándorló életmódot élő, sokszor egész évben az állatok mellett a természetben élő rideg pásztorok világa, kultúrája iránt nagy érdeklődés volt a néprajzkutatók körében. Többek között Herman Ottó, később Györffy István, Malonyay Dezső, Ecsedi István, Szűcs Sándor, Madarassy László, Domanovszky György, Tálasi István, Nagy Czirok László, Manga János, Paládi-Kovács Attila, Bellon Tibor és Kunkovács László fordultak a téma felé.

A néprajzi kutatás elmúlt 130 évében a pásztorkodás, az „ősfoglalkozások” iránti érdeklődés folyamatosnak mondható. Kutatóink az állattartás történeti-néprajzi vizsgálata mellett a Herman Ottó által felfedezett és először gyűjtött „pásztorművészet” stílusvizsgálatában az egyéniségkutatás módszereit is használva jutottak el a díszítőművészet pásztor egyéniségeinek bemutatásáig.

A Dél-Alföldön, így Makó vonzáskörzetében a pásztorkultúra és juhtartás évszázadok óta él. A 20. század történelmi krízisei és korszakváltásai nehezítették a hagyományos juhászatok létét, de nem tudták megszüntetni azt, majd a rendszerváltozás utáni időszakban újabb lendületet kapott ez a fajta gazdálkodási mód és a mai napig juhászcsaládok nemzedékei, leszármazottai foglalkoznak a juhtenyésztéssel megélhetési szinten.

A juhászok haszna a gyapjúból, tejből és annak feldolgozásából, a húsból, tenyészállat tenyésztésből és bárányeladásból állt, ez manapság az utóbbi kettőre korlátozódott. A környékbeli juhászok a cigája fajtát tenyésztették nagy tejhozama miatt, így sokat tettek a fajta megmaradásáért. A juhtej feldolgozásából már kevesen élnek, ha igen, saját családi vállalkozásban a feldolgozás után az értékesítést is saját maguk oldják meg országos gasztronómiai, mezőgazdasági kiállításokra és fesztiválokra járva.

A Maros menti pásztorság kultúrájának, származásának kutatása fehér folt a regionális néprajzi vizsgálatban. Így különösen fontos, hogy a kiállításunk előkészítésének gyűjtő munkáját folytassuk és publikáljuk a jövőben.

A Pásztor nemzedékek mai napig itt vannak köztünk, bár gondolhatnánk, hogy már csak a népmesékben, vagy mesterségesen fenntartott „gulyás romantikát” bemutató helyeken lehet velük találkozni. Kiállításunk a bemutatott juhász családok fölmenőit és jelen tagjait szeretné bemutatni, hogy tiszteljük és becsüljük az évszázadokon keresztül átadott tudást, amit a kiállításban szereplő Pásztor nemzedékek mai napig hordoznak.